1 Végigjátszás: 79107 Comanche Camp

Szuperhősök mellett is van licenszelt élet a LEGO-nál (ami önmagában nem baj, csak a saját ötletek legyenek széles számban, és jól előadva). Többször fordul elő tiszavirág-életű, mint SW-típusú évtizedes, és ezek gyakran a felejthető kategóriába esnek (nekem a SW szinte összes mellékhajtása is ilyen). Ez a mostani is ilyen, egy semmilyennek titulálható western-utángyártás műanyagosított változata, egyetlen eresztéssel, azaz nem okoz hömpöly western-inváziót lakásainkban, azonban a méltatlanul mellőzött vadnyugat miatt mégis áhítoztam a teljes sorozatra. A gondolatot tett követte, s vannak kínos pontok itt-ott, de globálisan örülök, hogy így tettem. Mivel egy Tesók poszt keretében már láttuk mai készletünk központi elemét, így nagy meglepetés nem lesz, de emellett is van még miről dumálni.


Statisztika
Ár: 6.400,-..8.400,- (9.390,-)
Kockaszám: 161 db
Kiadás éve: 2013
Minifig: 3 fő, Lone Ranger, Tonto, és Red Knee a masszív komancs
Doboz: fényes, de nem túlságosan, elég masszív, szubjektíve erősebbnek tűnik a szuperhősös dobozoktól, de ez bizonyára csak érzéki csalódás

Alapkészlet
Kibontván a dobozt, meglepetéshalmaz éri az embert. Két normál tasak mellett van egy külön picurka is. Ezeket mostanában egy nagyobb zacskóba szokták rejteni, biztos ami biztos alapon. A nagy zacskók nem számozottak, ami újfent szokatlan, de tetszik. A sátor pedig nem a régi egybe-darab textil, hanem két tökegyforma fél, ráadásul műanyag. Na ezért meg kár. Persze nem fog foszlani, de a Tesók-ban már láttuk, hogy jelentős gyermekbetegségekkel bír ez a modern indiánlak. Ezeken kívül még két kisebb alaplap, és a kenu, plusz a természetesnek tekintett útmutató lifegett bévül.
 

Tasakozva sem hanyattverő a mennyiség, de úgy tűnik, kibontva sem. Mindegy, tudtam, hogy bő másfélszáz darab nem ad ki hegyeket.


Szokásos módon a minifigurális építkezéssel indítunk. Licensz, tehát nem sárga, hanem világosabb-sötétebb bőrszínek jellemzik a figeket. Aki ideges lesz tőle, annak még mindig ott az eladás lehetősége, vagy ha az nem opció, akkor a fiók mélye.


A festések igen aprólékosak, sőt csodásak, igazából a saját vonalakon is lehetne egy-egy ilyen altéma, ahol ennyire odafigyelnek. (Vagy van? Ha igen, nekem kimaradt). További öröm a hússzín ürömben, hogy a ragyogó kiegészítők, fejfedők, sőt még a lábak is gond nélkül átvihetők a legósárga társadalomba, növelve a ABS-nép változatosságát.

az indiánok kétarcúak - fura arckifejezésekkel

Szegény L.R. még a legprosztóbb hármuk közül, amin nem is kell meglepődjünk, hisz a filmben is így volt. A fekete holló (esetleg varnyú) Tonto kobakján viszont áldásos jóság, utóbb ilyet biggyesztettek az CM madárijesztőre is. Egyszer kiadhatnának egy fehéret is, csak a megfelelő szólásunk vizualizációja érdekében.

mind más fodrászhoz jár...

Teljes harci díszben szemlélve a népet, elégedettségem nem csökkent. A pompás Peacemakerek, a látványos tomahawk, a fejdíszek, mind-mind jópontok.


Innentől felgyorsulnak az események, hisz a nagyját már ismerjük, de azért így is érdemes belemélyülni cseppet. Elsőként a legkisebb részlet "elevenedik meg", méghozzá régi westernes szetteket idéző módon, kényszer modernizálta színekkel. Örvendetesen nem túlbonyolított, kezelhető, játszható részlet ez a kis fegyvertár.


Most jő a már korábbról megismert - nagy, ám kevés elemből felépülő - indián sátor. Két fele teljesen azonos, és az összevissza színeket igazából nem is értem, hisz úgyse fognak látszani, élményt nem emel, de legalább az egyéb felhasználásnak betesz.


készül a vecsernye

A következő lépés a két tartórúd (vagy micsoda) beállítása. Kicsit furán fest így, de úgyis beborítjuk, minek pöfögjek?


Elértük a végállapotot. A sátor kész - de én is. Enyhén ovális a tetőnyílás, nehezen nyílik a bejárat, ha bent akarok valamit kezdeni akármivel, le kell bontani a sátor felét, az alaplap oldalán túlnyúlik a sátorlap, de az alap sarkai viszont kint vannak... Átgondolatlanságot áraszt. Emellett persze újabb színfolt a korábbi kiadású sátrak mellett, ami viszont jó, de a negatívumok tagadhatatlanok.


Utolsónak maradt a közepes darab, mely viszont jócskán emészt az elemekből, s a legtrükkösebb építmény egyben. Ne gondoljunk persze kvantummechanikai csodára, vagy akár az Antiküthérai szerkezetre, csak egy szimpla katapultra, némi csavarral. Az építkezés mindazonáltal nem extra, csak egy kis sivatagi érzületű dombocska épül, némi skorpió-töltelékkel.




Az mondjuk más kérdés, hogy az a néhány kis csont mit keres ott, de hát mindegy, más díszt nem bírtak kiötleni. A skorpiók kiugrasztása véletlenszerűen jár sikerrel, s jobban járunk ha nem ömlesztjük bele mindet, úgy nem akadályozzák egymást. Amúgy nem rossz, sőt, érdekes ötlet.

roppant félelmetes - muhhhahahaha!

7 darab alkatrész kerül elibénk, amikor végeztünk, köztük egy menő Peacemaker .45-ös Colt legósított változata. Ebből szabad még ezret kérni? Ha igen, építek hozzá egy fegyverboltot...

a többi nem nagy durranás, de azért jó...

Az építkezés befejeztével megnyílik a lehetőség a Karl May és J.F. Cooper regényeit megszégyeníteni nem képes, de felidézni alkalmas játszadozásra. Én most kissé eltértem a film történéseinek követéstől - annál is inkább, mert összesen vagy 10 percet láttam az egészből, bele-belepillantva - és egy alternatív életképet műveltem a szettel. Íme, a "skorpió-barbecue" című kimaradt jelenet...

ott fönt is van egy jó húsos!

Red Knee a nyársonsültet, Tonto a sztéket kedveli

Értékelés

Ötlet: 5/5
Western-elfogultságom alapján kitűnőnek találtam, bár igazából a korábbi saját téma újragondolása is lehetne. Mindegy, indiános, tehát sátor az kell, a kenu jópont, a retro fegyvertároló aranyaos, a modernista skorpió-katapultos szikla meg szintén.
Kockák és doboz: 3,5/5
Relatíve kevés elem ennyi pénzért (még a szuperhősös cuccokat is veri), a sátorlapok kihívásokkal küzdenek, a sátor alapja nehezen értelmezhető, a doboz viszont elég nyerő. A kenu is felhúz a pontszámon, a minifig-kiegészítők szintén.
 
Minifigek: 5/5
Jelentős elégedettséggel szemléltem őket, mint azt menet közben már kifejtettem, szóval most nem dumálok többet.
Jópofaság és egyéb szubjektív dolgok: 3,5/5
Az egésznek jó az érzületje, a husifigek nem zavaróak, de a műanyag sátorlap, és a már kitárgyalt sátor-hiányosságok negatívumok. Jópofasági szintje nem kiemelkedő, de szódával elmegy.
 
Élmény/játszhatóság: 4/5
A sátor ellenzi a játékot, a skorpió-kilövő könnyen eltömíthető, ha sok az ízeltlábú, a kenu viszont fontos momentum, a három szereplő meg dob a dolgon.
Összegzés: 21/25
Néhány rosszul eltalált részlet miatt nem lett csak jobb, amúgy elfogulatlan hangulatban is jó osztályzatot érdemelne, így meg pláne.
 

1 megjegyzés:

  1. Az a véleményem az a Lone Ranger készletekről, hogy sok éve a LEGO legjobb készletei ide köthetők, amik közül bármelyiknek nagyon örülnék. (Még egy ilyen sorozata mostanában nem volt a LEGO-nak, még a Pirates II. sem tetszett ennyire.) (Mondjuk, az is igaz, hogy mostanában nem is vettem túl sok új LEGO-t, de a TLR 79111-es vonata egy csoda szerintem.)

    A sorozat többi darabja sajnos nincs meg, de konkrétan ezzel is sokat szemeztem, csak az ára nem túl barátságos a viszonylag kevés kockához mérten.

    Azonban, van benne kenu, sátor és jófajta indián és a megszokott magas színvonalú két főszereplő. Szóval, nekem tetszik az egész, így ahogy van. Persze, jobb lett volna, ha a műanyag sátorponyva helyett szövetet adtak volna, de ez legalább tényleg nem fog felfesleni.

    Szóval, nekem ez is tetszik, a pontszámmal így - látatlanban is - egyetértek.

    (Igaz, a sorozat darabjai közül jobban tetszik a vonat, a bánya, a postakocsi, a városka és a lovassági készlet is, de még ez is nagyon kívánatos darab.)

    A képek pedig nagyon jól sikerültek, az utolsó fotó különlegesen hangulatos lett! ;) "Skorpiók egy nehéz napja" :)

    VálaszTörlés