0 Végigjátszás (kissé altarnatív módon): 8963 Rock Wrecker


Általam leszögezhetően messzire került, nem tetsző témájú, s talán éppen ezért némi kihívást jelentő végigjátszásra szántam magam, a gemgames.hu jóvoltából. Történt ugyanis, hogy már igen jelentős ideje nem mozdult a polcról egy randa zöld doboz, kőszörnnyel és sziklakombájnnal díszesen, és volt arcom időnként rákérdezni, hogy ezzel mi a baj. Addig-addig, míg tavaly karácsonyt megelőzően valamikor megkaptam tőlük, “csak csináljak már vele valamit”. Nos, ezer köszönet; csináltam. Egyrészt ama szokvány végigjátszást, másrészt – a már említett nem-tetszés miatt – egy-két saját buherálmányt, hogy mégis, valami értelmet találjak neki. Hogy sikerült-e, vagy sem, mindenki a saját értékítélete szerint döntse el. Én megizzadtam, az biztos, de nekem mindenképp megérte, és nem csak a bekerülési költség nagyon kerek értéke miatt, hanem egyértelműen jó agytorna volt. Most pedig jöjjön, ami ilyenkor szokott!

a logókeverés most inkább szimbolikus jelentőségű, nem a konkrét végeredményre vonatkozik

Alapok
A Rock Raiders (1999-2000) kétes “sikerein” felbuzdulva, 2009-2011 között két eresztésben láttak napvilágot a Föld erőforrásait nagy lelki nyugalommal szipolyozó, ezáltal a szikla-, majd később a lávaszörnyek ellenséges fellépését kiváltva egyre mélyebbre fúró űberbányászok. A jellegzetes sisakkal megáldott népség a szériák végkifejleteként a Kristálykirállyal, illetve a lávaszörnyikék vezetőjével, a magát durván odatevő Eruptorral is meg kellett küzdjön, melynek végeredményeként alighanem jócskán lestrapálhatták az öreg planétát, hisz – talán nem mindenki szomorúságára, de – több sorozatot nem látott belőlük a nagyérdemű. A mai szett középkategóriásnak mondható, hisz a 25-70 darabosaktól jócskán arrébb van, de a nagy kategória cirka 400-700 elemet vonultat fel, s ez ennek az alját sem közelíti meg. A modell alapján egy sziklakombájnt kapunk, számos zúzó-daráló feltéttel. A hátoldal felhívja a tisztelt nagyérdemű figyelmét a működő funkciókra is, mely fícsör szerintem borzasztóan hiányzik az előlapról, s talán ebben lelhető az egyik ok, miért is nem érdekelt senkit ez a doboz oly sokáig. Mindenesetre most itt van, szemlélhetjük, s ugyanitt számos egyebet is megtudunk majdani járgányunkról. Ha nehezen is, de csak eljutottam eddig, most már ugorjunk neki.

Statisztika
BL ár (használt): 6.500,-..20.000,- (igen, 20k)
BL ár (új): 8.400,-..17.800,-
Kiadás éve: 2009
Kockaszám: 225 db (Peeron), 214 db (BL)
Minifig: 1 fő (Rex), kék Power Miners öltözékben/sisakban
Alternatívák: az nincs, viszont egyes készlet-párokhoz léteztek kombinált modellek – kihaló ágazat ez LEGOéknál, sajna.
Doboz: Böszme tégla, masszív, de nem túl szép, a neonzöld színválasztás meg szerintem rettentő, de hát ilyen a benne búvó jármű is.



Alapkészlet
Két számozott csörgős, és két puha nejlontasakot rejtettek a kissé túlméretezett dobozba, melyek mellett a kevéssé óvott, ám mégis tökéletes állapotban fennmaradt matricaív, és az útmutató füzet kapott helyet


Kiborítva sem olvad el tőle az ember, de legalább van látszatja.


Ebben a kis dobozkában van a sziklaszörny elkapására szolgáló háló. Tekintve eme fantasztikus tulajdonság iránti maximális érzéketlenségemet, ez most becsomagolva tölt még némi időt.


Íme a matricaív. Oly borzasztó ronda, hogy az már csudaszámba megy.


Rex papa kissé ideges arcából nem sok jóra következtethetünk a szörny és/vagy a kövek ellen vívott sziszifuszi ellenkezésével kapcsolatban. Ruházata bármely komolyabb munkásemberre elkölthető egy városkában, sisakja meg kifejezetten kedvencemnek mondható, sőt üdítően érdekes. Ja, hogy használni mire lehet? Mittudomén. Mondjuk alternatív űrhajós/pilóta, vagy egyszerűen egy dilisszomszéd kijön belőle.


Ha már eddig eljutottunk, ne is fékezzünk nagyon, az építkezést kezdjük az egyes tasakkal. Böszme-osztályú lappal indítunk, s régi rakétarögzítő SNOT-elemek tömkelegét vetjük be, hogy a majdan jellegzetes fazont megalapozzuk.


eddig még egész jó...



A sziklazúzó gyorsan épül, kevés meglepő fordulattal, melyek közül az egyik a létfenntartó rendszerhez tartozó kávéfőző automata egy jól szituált bögrével. Elhelyezése természetesen a pilótafülke hátoldalában történik, a maxikényelem érdekében.

hát ez nagyon menő, érdemes megjegyezni...


Végre elkezdünk a lineárisból kitekintő lépéseket is letudni, néhány Technic-, SNOT-, s még ki tudja miféle elemek segítségével.


Na most néz ki csúnyán. Mi lesz még itt?

A SNOT-elemek feldíszítése viszonylag egyszerűen zajlik, s ezután már eléggé kezd a kombájn-jelleg kialakulni.


na azért, így megint egy fokkal jobb lett...

A fülketető techno-beütésű, űrhajóra is elmenne, de hát gondolom a földmélyi munka sem lehet piskóta, oda is kell a csúcstechnológia.


Na, szerintem elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan rohamosan elkezd majd romlani az összkép, ugyanis túl vagyunk az első zacsin, a második meg nem sok jóval kecsegtet. Eddig itt tartunk:


Big Bertha...

dinamitpottyantó...

Nosza, nézzük mire jó a ketteske. Az útmutató szerint az alváz a darálókerekekkel kerül terítékre. Már az első lépések után kiderül, hogy a legrosszabb konstrukciójú csettegőkkel versenyképes alkotás lesz osztályrészünk. Sok maradék cucc maradhatott raktáron...


hát biz' ez randa, de nem kissé...


Nem is kínzom tovább a türelmes olvasókat (s magamat), íme, ilyen amikor majdnem, illetve teljesen kész a darab:


Geolix marad a tasakjában...

egyébként meg így fest - via doublebrick.ru

tádámm... irány aratni!

Némi maradékkal is gazdagabbak lettünk a végére.


Ilyen, amikor épp sziklát zúz:

a vakutól még a reflektorok is életre keltek...

Ujjmenés
Enyhe kínzással is felért eddig a készlet, gyorsan atomizáltam hát, majd nekiláttam csipegetni az alkatrészek közül, vajh' mire hajaz amiket összeillesztek. Hát, nem irigylem magamat így utólag sem, nem volt könnyű dolgom. Nincs egy tisztességes adag hasonló kategóriájú elem a készletben. Keverednek a 2x alapkockák, a Technic-elemek, néhány óriási lappal, iszonyú szélvédővel, és egy kupac pici díszítőelemmel. Nem egy AFOL-álom. Jópár napomba került, mire elkezdtek együtt maradni az elemek. A fővonulat egy klasszikus rakétára hasonlított, de nem tudtam továbbgondolni. Innen már csak egy gondolati ugrás volt egy űrhajó képének vizualizációja, s nekiláttam a projektnek. 2 nap alatt tisztult le a fő fazon, még egy nap pedig a díszítéshez kellett. A hajtóművekhez egyértelműnek tűnt a narancs daráló-korongok használata, de a fűrészekről nem tudtam mit elképzelni. Mindegy, azok kimaradnak. A szélvédő és a nagy lapok adták a fővonulatot, a nagy, hengeres elemek a technikát, a lime alkatrészeknek meg a burkolat szerepe jutott (természetesen). Nem is magyarázok tovább itt van a végeredmény, amit Asteroid Miner névvel illettem, ahogy az logikusnak látszott:






Gondolatvilágom már elcsábult az űr, a tudományos fantasztikum irányába, s vélhetően az sem segített, hogy a vonatkozó időtartamban néhány Star Trek epizód megtekintésén is átestem. Az egyik ilyen filmnézés kapcsán merült fel bennem a korszakos ötlet, nevezetesen egy kézifegyver megépítésének ideája (érzékenyebb lelkűektől most kérek elnézést). Némi keresés a fézer-fegyverek terén, majd néhány blaster került terítékre a szomszédos SW-univerzumból, aztán a jó öreg klasszikus sugárfegyverek a hőskorból (Pirx, Orion, Alfa Holdbázis, és még sorolhatnám. Röhej, de gyakorlatilag fejben felépült a pisztoly, mire ezzel a sok marhasággal végeztem, így az építés jó gyorsan ment utána.
A markolat volt a legtrükkösebb, a többi az javarészt elsőre összeállt:
 
lefáradtam, mire eddig jutottam...

...de csak kialakult az ergonomikusnak mondható markolat

Itt a kész pisztoly:

kiegyensúlyozott felépítés...


kézreálló szerkezet...

ha valakit a hasaalja-szalonna érdekelne...
Értékelés

Nagyon negatívan elfogult vagyok, így a mai értékelés rendhagyó, ám ezzel együtt tanintézet-kompatibilis lesz, nevezetesen szöveges:

Az egész kupac egy katyvasznak tűnik, a vegyes elem-gyűjtemény nehezen használható. A jármű karosszériája rendben van, az alváz viszont borzalmas, jóllehet a darálók és a fűrészlapok meghajtása viszont egész ötletes. A hálóhajító alkalmatosság gyakorlatilag működésképtelen, még imitációra sem jó. A dinamit-kilövőnek sem látom sok tetejét, de mit tegyek? Matricát nyilván nem alkalmaztam, hisz csúfak.

Az ujjmenegetés rendesen megizzasztott, nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen kétszázegynehány darabos szett. Legózás szempontjából ez lehetne akár rosszpont is, viszont jó volt agyalni, így végeredményben pozitív hangulatba keveredtem.

Mindent összevetve jó közepesnek mondanám a cuccost, de ha valakinek pont ez a kedvenc sorozata, akkor az még felsőkategóriásra is értékelheti. Utóbbi esetben a nevezett bolt felkeresésével elvileg még szert lehet tenni egy ilyesmire.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése