1 Minifigjátszás (CM8 3.rész): Conquistador

Az impozáns páncélzatba öntött spanyol/portugál hódító LEGO-elnevezése a nemzetközi nyelvhasználatba teljes jogú résztvevőként beépült, ám esetenként az adott nyelv helyesírásához igazodott szó. Magyarhonban elterjedten nevezik ezeket a népeket konkvisztádoroknak, ami a “qu” betűpáros gyakori magyar olvasatából ered, holott eredeti nyelven való kiejtésükben a v-nek nyoma sincs (ld. konkisztádor). A nyelvi viták, az eredeti írásmód, és az egyéb kavarodások elkerülése érdekében a továbbiakban jobbára Spanyol névvel illetem a figurát, még akkor is, ha esetleg a LEGO tudatalattijában ez egy portugál fickó lett volna.



Téma
Vasco Cortés de Lapul y Futastan – kinek katonai hősiességét vélhetően már csak az angol gyarmati sereg ékessége, Sir Harry Paget Flashman (George MacDonald Fraser hőse) múlhatta “felül” – semmit nem bíz a véletlenre. Mint a királyi udvar hű talpnyalója, és aranyhajhászási szakértője, megbízatást kapott a második aranyváros felkutatására és meghódítására. Jól tudja azonban, hogy az ilyen jellegű feladatok milyen szerteágazóan bonyolultak, veszélyesek és komolyak, ezért hősi elszántsággal fogott a feladatnak. A királyi előlegből máris komplett aranypáncélt készíttetett, hogy a pénz maradékából az utókornak készülő festményekhez tökéletes állapotú fegyverzetben és öltözékben állhasson modellt. A festmények elkészültéig azonban érthető okokból nem indulhat hódító útjára, így bepalizott egy garnitúra munkanélküli hajóst, hogy a maradék erszénnyi aranyért cserébe zúzzanak le egy-két jobb képű falut az újvilágban, és az ott lelt javakat osszák szét igazságosan a résztvevők között (40% Vasco / 40% legénység / 20% királyi udvar).

Conquistadores de LEGO
A Spanyol nem egyedül képviseli az udvari hódítókat a kockák világában, bár nem mondhatjuk, hogy túl régre nyúlna vissza “családfájuk”. 1996-ban indultak útjukra a Pirates téma meg nem nevezett alvonulataként, s aranykoruk 1997-ig tartott. Ezután már csak hősi halottaikkal találkozhatunk egyszer-egyszer, mígnem eme mostani díszpéldányukkal elő nem rukkolt a LEGO. Sokukkal sajnos csak csontváz-állapotban találkozhatunk a Pirates vonalon is, így például a 6232 Skeleton Crew, vagy a 6248 Volcano Island szettekben, de jóval több készletben hajókáztak, esetleg ádáz kalózok ellen küzdöttek még élő társaik. Ez utóbbiak közül személyes kedvenceim a 6204 Buccaneers benne a varázslatos fém mellvérttel, és a 6280 Armada Flagship, mely zászlóshajónak elég apró, de úgy magában nézve jól sikerült darab. A későbbi korokban már csak régészeti kutatás tárgyát képezik szegény hódítók földi maradványai, mint a meg nem nevezett hős az elképesztően gyatra Time Cruisers sorozat 6494 Magic Mountain Time Lab című darabjában, illetve Francisco de Orellana az Indiana Jones vonalon a 7196 Chauchilla Cemetery Battle szettben.

Statisztika
Súlycsoport: 4., 5., 6.
Kockaszám (az alaplapon felül): 7 db

Kiegészítők: kard/tőr
Érdekességek: spéci arany sisak

Figura
A Spanyol festményhez történő modellt állásához szépen fazonra fésülte szakállát, és gondosan belőtte bajusza ívét, melyek – szemöldökével egyetemben – sötétbarna színben virítanak. Ajkán enyhe félmosoly játszik, összhangban a győzedelmes pénzelveréssel, s a későbbiekben várható jelentős bevételekkel, melyek mértékét nem kívánja uralkodója orrára kötni.



Sisakját a legfinomabb aranyból készítette egy katalán mester, kinek meghagyta, hogy a legletisztultabb moriont alkossa meg neki e nemesfémből. A mestert a gutaütés kerülgette, hiszen már az acélsisakokra is pazar vereteket tudott készíteni, és bőséges cifrázással ékítette volna ezt a darabot is, de a LEGO-megszállott Vasco másként akarta, s inkább elei egyszerűbb vonalvezetésű darabjait kívánta leutánoztatni. Enyhe elmeroggyantságában Spanyolunk úgy gondolta, az 1506-ban alapított Svájci Gárda mintájára feltétlen vörös tollat kell tűzzön a drága fejfedőbe. Rosszul nem néz ki, az biztos, de némi keveredésre okot adhat.

A felséges megbízatás tovább domborította hősünk mellkasát, s úgy találta, egyszerű, ám nagyszerű bíbor bársony jár neki felsőruházat gyanánt, s hogy megjelenését még úribbá, egyszersmind katonássá tegye, a festmény kedvéért páncélkesztyűbe bújtatta női selyemkeszkenőnél durvább tárgyat alig látott kézfejeit. A dolog szépséghibája abban csúcsosodik ki, hogy a kesztyűk egyszerű acél, netalán vas holmik – lásd a sötétszürke színt –, amik így kellemetlen kontrasztot mutatnak az arany részekkel.

Ha már a felsőtest alapelemeit áttekintettük, észrevehetjük, hogy a nem kispályás morion sisak után a Spanyol gyógyszere megint elgurulhatott. A királyinak is beillő mellvért színaranyból készült, a legjobb konkisztádori hagyományoknak megfelelő kivitelben, a teljes törzs védelmére, kiugró vállrózsákkal, s a páncélszoknya – így a lábak – szabad mozgását lehetővé tevő kihajtott aljjal. A kúlabb látvány kedvéért platina rátétekkel sokkolja a közönséget a készítő mester, így a nyakrész védelmét szolgáló “gorget”, és a megerősített derékpáncél, valamint a kiemelésen lefutó bőrszíjak csatjai is ebből a csodásan ritkának számító anyagból készültek a nagyobb hatás kedvéért. Vasco nem bírta teljesen lebeszélni a vén mestert a díszítések alkalmazásáról, így lehetőségünk van megcsodálni az anatómiainak szánt mellkasdomborítást, a néhol elhelyezett dísz-szegecseket, és a már említett – itt kevésbé funkcionális, ám jól mutató – szíjazatot a csatokkal.



A lábak úri csomagolásától sem tekintett el Spanyolunk. Előszöris a bíbor bársony bő bugyogó (izé, nadrág) kerül satnya combjaira, melyet a deréktól leomló páncélszoknya védelmez. Ez utóbbi természetesen az előző fém-szaki alkotása ismét, 4 réteg, lazán szegecselt aranylemez mindkét oldalon, a könnyű mozgás érdekében. Az éldíszítés és a szegecsek jól kiemelik a szerkezet fazonját, így dícsérve a mester keze munkáját. Aki figyelmesen szemlél, észreveheti, hogy a bársonyrojtok között nem bőr, hanem ismét arany világlik ki. Ez bizony rejtett lábszárvédő, a teljes összhang kedvéért színaranyból. Sajnos az öltözködés végére hősünk esze és/vagy pénze erősen megcsappanhatott, ugyanis csízmája – mely szintén páncélozott, a feladat követelményeinek megfelelően – világosszürke vaspacsker, ami így még a kesztyűvel sem mutat semmilyen harmóniát.

Kerítsünk sort végül a kiegészítő, nevezetesen a CM4 Musketeer kardját ismétlő fegyver áttekintésére. Színéből a laikus szemlélőnek is nyilvánvalóvá válik az acél használata, mely nem csak a pengére korlátozódik, de a kosár is ebből készült. A konkisztádorok fegyverzetének legfőbb szállítója pedig Toledo volt, ahol a japán és a damaszkuszi pengékkel versenyképes darabokat készítettek a nagytudású mesterek. Vélhetően ez a rapír is valamelyik neves kovács remeke lehet, bár a próbát nem hajtottam végre a fegyveren, így biztosat nem állíthatok. Aki biztosra akar menni, hajtsa meg a pengét, amíg félkört nem alkot, (könyörgöm, ne) majd ha ezt túlélte a fegyver, teljes erőből sújtson vele egy sisakra. Ha a kard ezután is épségben van, bizton viseheti Toledo nevét.



Értékelés

Ötlet: 4/5
Hősi szerepbe, kevés előzménnyel egy némileg túlcsicsázott, más tekintetben viszont aluldíszített darab, de hát az összes harci miskulancia ilyesmi a CM-ekben.

Festés: 4/5
A felsőtest teljesen festésmentes, de a páncél takarja, így nem hiányzik. A páncélzat, netán a sisak megért volna még egy kis törődést.

Fejfedő: 5/5
Arany morion sisak, nagyon pöpec. Az eddigi feketék mellé üdítő darab. Kell. (Meg még szürkék, festettek...)

Kiegészítő: 4/5
Volt már a muskétásoknak is, így több helyről is beszerezhető, de azért még nem mondanám elterjedtnek. A fegyverarzenál változatosságához mindenképpen szükséges.

Cukiság/Jópofaság: 2,5/5
Ha a fenti sokmindent belemagyarázzuk, akár még jópofává is kinőhetné magát, cukinak meg egyáltalán nem az.

Összegzés: 19,5/25
Nem azért ennyi, mert rossz, csak a matek most ellene van szegénynek. Lelki szemeim előtt hasonló értékű, mint hózentrógeres sorstársa, így lehet, hogy alulpontoztam kicsit.

1 megjegyzés:

  1. Ez a poszt egy művészettörténet, történelem óra mellett irodalmi remek is lett! Jó volt olvasni így kora reggel :-)

    VálaszTörlés