5 Tesók: 697 vs 10216

A múltkori lánglovagok után ma nagyot ugrunk, és – a LEGO-nál viszonylag ritkábban előforduló járműcsalád – a ló vontatta járművek két, nagyjából hasonló méretű darabját vetjük össze, a rokonsági fok felderítésén túl némi extrával körítve.

Mai választásunk két főszereplője az 1976-ból származó 697 Stagecoach egészét kitevő postakocsi csomagostul, a bakon egy cowboykalapos kocsissal, valamint a 34 évvel későbbi 10216 Winter Village Bakery fenyőszállító kisiparosa lóval, szekérrel, fejszével, ostorral. (Előzőben a sárga kerítéselem konstans hiányzása miatt azt egy Technic elemmel helyettesítettem, ami jelen elemzést nem befolyásolja.) Ha legutóbb korlenyomatról ejtettünk szót, hát itt is lesz bőséggel, ami annak mondható.
Az érintett korszakok csekély előképzettséggel is jól belőhetők

Pillantsunk először is a két kocsisra, s máris megnyugodhatunk, ezek bizony több szinten is Tesóságot mutatnak egymással: fekete fejfedő, kék ruházat, mind az érintett érának megfelelő kivitelben.


Jól van na, a szakállasnak sötétkék a nadrágja... (végül is az is kék)
Következő kategóriaként szemléljük meg a szerkezetek befoglaló méreteit. Láthatjuk, hogy a játszhatóság és/vagy az azzal igen szoros kapcsolatban álló minifig-lépték többé-kevésbé történő alkalmazása szinte azonos eredményre juttatta az őst csakúgy, mint kései utódját. (Persze könnyen észrevehető, hogy az állófiges korszak gyümölcse léptékét tekintve kissé aláméretezett, de akkoriban ez nagyon menő darab volt [most is :D])
Mindenestül, gyakorlatilag azonos hossz...

...és 6 bütyök szélesség, hiába tűnik a második karcsúbbnak.
Öntött ló csak jóval később került a repertoárba, így '76-os barátunk kénytelen épített jószágokkal beérni, ám ha röpke összehasonlítást végzünk, azonnal láthatjuk, hosszra és marmagasságra tökéletes párjai modern Tesójuknak. Ha ez még nem lenne elég, most szólok, hogy anno, a kortárs lovas szettekben szinte minden ló kissé más felépítésű volt, így a ménesek változatossága jóval nagyobb volt, mint ma. Ha a fickókat “felültetjük” lovuk hátára, megfigyelhető, hogy kb. egy lapnyi magassággal alacsonyabban lesz idősb hősünk válla, mint az ifjabb fakereskedőé, aminek oka roppant egyszerű, ám arról egy későbbi alkalommal referálok.

Nicsak, ezek hajlanak. Vagy csuklanak. Vagy ilyesmi. Márminthogy a kocsik, nem a lovak. Vajh' mitől tud egymáshoz hasonlatosan fordulni a két kocsi? Csak nem azonos alkatrész felelős a dologért? Nem lennék meglepve, de mégsem így van. Az öregebb kocsi csuklója (EZ és EZ) nagy kedveltségnek örvendett köreimben. A későbbi Tesó “szimpla” 2x2 forgózsámollyal oldja meg a kérdést, mely alkatrész hasznossága vitathatatlan.


Végül, de nem utolsósorban eljutunk az utolsó érintkezési ponthoz, ahol már a hasonlóság és a különbözőség mértéke az utóbbi javára billen. Nem más ez, mint a kerekek mibenléte. Mindkét eszköznél küllős kereket kapunk, azonban itt kis is merül a hasonlóság. Hajdani megoldása csapágyazott 2x4 kockába csatlakozik egy – egyébiránt minifig-kézbe illeszkedő átmérőjű – fémtengellyel, míg az újabbat egy műanyag tengelyre pattinthatjuk. Régi gördülőművünkön van egy bütyök, így építeni is lehet rá, fiatalabb barátjánál viszont erre nem fordított gondot a LEGO.

Na most akkor ez hogy van, kérem? Azt hittem kompatibilisek vagyunk...
...Na ja, aber was haben die zűrzavar?
Ezután már csak arra vetítek fényt, hogy a csuklókkal, SNOT-tal, különleges elemekkel tarkított fenyőszállító kocsival micsoda kontrasztot mutat a hagyományos kocka-építkezés, mely a piros postakocsira, és kortársaira is oly jellemző. Nagyon sokan vetik manapság a LEGO szemére, hogy nem figyel az átépíthetőségre, az alkalmazott elemek egyre specializáltabbak, nehezebben felhasználhatóak másra, mint az eredeti modellre. Ez természetesen kihívás a MOColóknak, de általánosságban hogy élik meg a gyerekek/felnőttek?


Ti hogy gondoljátok (azon kívül persze, hogy régen minden jobb volt), szükség lenne ma is ilyen hagyományosabb vonalvezetésű szettekre a sok nyomulós licenc-, MOC-szerű, és egyéb csilivili készlet között, vagy jó az irány? Netán meg kellene közölni a két szélsőséget?





5 megjegyzés:

  1. Persze hogy régen minden jobb volt :) Ezen felül azt hiszem, a mai gyerekekkel már nem lehetne megetetni az "egyszerű vonalvezetésű" klasszikus készleteket, ahogyan visszalépni se nagyon lehet az irányukba, gondolom erről nagyrészt a TLC tehet. (Az egyre élethűbb készletek közül már eléggé kilógna nemhogy egy-egy elnagyolt részlet, de lassan már a bütykök is.) Valószínűleg egy ilyen új készlettől már a hardcore megszállottakat is kirázná a hideg, mivel megjelenésben (elemekben) valószínűleg ijesztő mértékben hasonlítana egy alsókategóriás klónkészletre. Az átépíthetőség szerintem nem romlott (főleg, ha a creator készleteket nézzük, az lett igazán a régi klasszikus vonal folytatása), egyszerűen az új elemekben kell gondolkozni. (Mondom úgy, hogy nekem nem megy, de a gyerekeknek, profi "MOC-olóknak" a neten szemlátomást igen.) Magamon azt látom, hogy nagyon nehezen vonom be az új elemeket, ha kérésre valami trükkös szerkezetet (főleg robotot) kell építeni.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó poszt, gratulálok.

    Persze én is úgy gongolom, hogy régen minden jobb volt :), de azt hiszem, nem az én véleményem kell, hogy számítson, hanem a gyerekeké.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Furcsa dolog ez.
      Talán ha anno kaptunk volna most kiadott készleteket és jelenben lehetne a régieket kapni, akkor is így gondolnánk? Nem hiszem. Egy dolog viszont sajnálatos, a minőség, a "cuppanás" milyenségének változása.

      Törlés
    2. Már miért lenne furcsa? Akkor is azt mondanánk, hogy régen minden jobb volt, nem?

      A cuppanás milyensége örök téma. Volt szerencsém tengerentúli Legolandba eljutni, és ott a Pick-A-Brick boltocska fővezír nénije a "hóna alá kapott", mikor - látván kilószám való lapátolásomat - megérdeklődte, honnan a csodából jöttem én, mert biztos nem idevalósi vagyok. Válaszul értelemszerűen Duplo-gyártásáról híres kis hazánkat neveztem meg. Titkos raktár, elfekvő készlet, ajándékcsomag, és sok segítség járt cserébe, és egy rekesz dán és egy másik rekesz - talán mexikói - kockát tolt elém, hogy rakjak össze párat, és mondjam meg, van-e különbség. VOLT, és nem kicsi. Jó élmény volt, az biztos.

      Törlés
    3. Pont ez az, de ez nem a formavilághoz, élekhez és színekhez köthető, hanem a megszokásnak és a régi élmények sztereotípiájának érvényesüléséről.

      Én úgy fogalmaznék, hogy mások voltak anno a készletek, de sokkal komolyabban kötődtünk hozzájuk gyerekként, mint ma az újhoz felnőttként. Ezt tetézi a rengeteg információ és elérhető lehetőség, így elsikkadhat sokkal könnyebben az érdeklődés. Akkor gyerekként sok gondunk nem volt, játék sem sok, de ami volt, azt megbecsültük, nem kicsit. Manapság szülőként kicsit mások a prioritások, ezért a dolgokhoz való kötődésünk is teljesen más.

      Huh, de mélyenszántó voltam! Ráadásul mindenki így gondolja, nem igaz, ergo leírni is felesleges volt :-)

      Törlés